A sikeres és financiálisan is eredményes kosárlabda ligák vizsgálatakor találkozhatunk a versenyzési egyensúly, és a versenyelőny kifejezésekkel. Felmerül, hogy milyen az őket jellemző tartalmak szerepe Magyarországon.
Absztrakt
A versenysport célja a győzelem. A sportág általános színterei jól elhatárolódnak egymástól, ami problémákat vet föl. A versenyzési egyensúly egy létező koncepció, melynek jelentősége, hogy a sportmenedzserek által hozott döntések befolyásolják a versenyelőnyt, amelyre a csapatok törekednek az adott versenyrendszerekben. Napjainkban számos külső inger hat a kosárlabdára, így a sportági keresztmetszet valamennyi szereplője számára fontos, hogy megállapítsuk az időszerű prioritásokat, melyek segítenek a játék Magyarországon elfoglalt helyének javításában. A szakmai prioritások mellett más – ebben az esetben sportmenedzselési feladatokat is meg kell határozni. A kutatás kísérletet tesz arra, összehasonlítsa a sportpiac és benne a kosárlabda sportág viszonyát. A versenyzési egyensúly befolyásolása nem lehet öncélú. Fontos, hogy fenntartható fejlődést lehessen elérni tervszerű intézkedésekkel, melynek alapja, hogy a versenyzési egyensúly alkotóelemeire a rendszer összetevőiként tekintsünk. Megfogalmazható a kimagasló tehetségek jelentősége, amely befolyásolja a csapatok versenyképességét és a bajnokság versenyzési egyensúlyát. Döntő szerepe van a pénznek is, de a versenyzési szinteken más-más elem jelent dilemmát a sportmenedzserek számára.
Kulcsszavak: liga, versenyzési egyensúly, szuper gorilla, sportmenedzseri dilemma, HH Index
Bevezetés
A sikeres és financiálisan is eredményes kosárlabda ligák vizsgálatakor találkozhatunk a versenyzési egyensúly, és a versenyelőny kifejezésekkel. Felmerül, hogy milyen az őket jellemző tartalmak szerepe Magyarországon. A versenyzési egyensúlyt befolyásoló tényezőkbe avatkozva látványos eredmény tapasztalható példának okáért az NBA-ben, ahol az elmúlt több mint hatvan esztendőben hét klub összesen ötvenháromszor nyert bajnoki címet. Ez több mint 80 százalékot jelent. Ilyen értelemben az NBA sohasem volt kompetitív. Valójában a csapatok nem a bajnoki címért küzdenek, hanem a rájátszásba jutásért. A kisebb költségvetésű klubok nem tudnak bajnok-kaliberű sportszervezetet építeni.
A sportág, így a bajnokság vonzerejének növeléséhez szükséges a tervszerű menedzselés, amely nem hagyja szabadjára a versenyzési egyensúlyt, ami lényegében meghatározza a sportág vonzerejét és piaci értékét. Ennek túl magas szintje ugyanúgy hátrányos következményekkel járhat, mint a túl alacsony. (Krauskopf, 2010)
A versenyzési egyensúly olyan létező szerkezeti keret, egy állapot, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít a bajnokságban szereplő csapatok számára. Jelentősége abban van, hogy a vezetők által hozott döntések befolyásolják a versenyelőnyt, amelyre a csapatok törekednek az adott versenyrendszerekben. Vannak olyan ligák a nemzetközi kosárlabda életben, amelyek felelős vezetői tervszerűen igyekeznek biztosítani, hogy olyan egyensúlyt teremtsenek, amely kielégítő a klubok, a játékosok és vezetőik, a szurkolók és a liga vezetése számára egyaránt. (O'Reilly, Kaplan, 2006)
Ez az állapot határozza meg leginkább a kosárlabdázás aktuális attraktivitását is. Eldönti, hogy a játéktéren történt esemény csak egy hétfői hír marad-e, vagy pedig növeli az érdeklődést és ezzel együtt a nézőszámot. Ezért fontos, hogy a magyar férfi kosárlabdázásért felelős döntéshozók számba vegyék a lehetőségeiket. Vagyis nem biztos, hogy az tesz jót a sportágnak, ha egy favorit dominál. A nézők általában azért rajongnak, ha egy mérkőzés hőse váratlanul legyőzi az esélyesebbet. (Krauskopf, 2010)
A versenyzési egyensúly, vagyis a csapatok játékererejének minőségi foka, OWEN, (2007) a sportgazdaságtan kulcs koncepciója. A koncepció fejlődéséről és mérési lehetőségeiről kevés referencia van a magyar bajnokság tekintetében. Vrooman azt állítja, hogy a bajnokságok kettős természete azt jelenti, hogy egy csapat épp annyira erős, mint amilyen erős a leggyengébb ellenfele; és egy bajnkság sikere a benne szereplő csapatok versenyzési egyensúlyától függ. VROOMAN (2009) Általánosságban két fő eleme van a versenyzési egyensúly vizsgálatának: egyik hogy lehetőség nyílik különböző versenyzési stratégiák hatásának mérésére, másik hogy elemezhetjük a kapcsolatát a szurkolók elvárásaihoz képest. FORT (2003)
A versenyzési egyensúly terméke az erőegyensúly, melynek köszönhetően a legsikeresebb és a leggyengébb csapatok közötti különbségek nagyon kicsik. A paritás, vagyis a klubok piaci értelemben vett egyenértékűsége jellemzi ezt az erőegyensúlyt.
Az abszolút versenyzési egyensúly elérése lehetetlen, de nem is kívánatos, hiszen akkor minden bajnokság unalmas lenne. Racionálisan csak arra van szükség, hogy csökkentsük a különbségeket.
Egy Forma 1-t kutató tanulmány megállapította, hogy a versenyek jótékony bizonytalanságát a versenyzési egyensúly határozza meg. Ennek három szintjét fogalmazta meg: a mérkőzés, illetve a bajnokság bizonytalanságát és a hosszú távú dominencia hiányát. A szupersztárokról is azt állítja, hogy nagyban befolyásolják a versenyzési egyensúlyt. (Kipker, 2002)
Véleményem szerint létezik egy optimális egyensúly, amelyben a verseny szoros és nincsenek nagy különségek. Ez maximalizálja a mérkőzések nézettségét. Nem tartom vonzónak azonban azt a bajnokságot, ahol minden csapatnak egyfoma esélye van, de az abszolút paritás elérése nem is lehetséges.
Módszerek
Összehasonlító elemzésre tettem kísérletet, amely végső soron a magyar helyzet feltárását célozta meg. A nemzetközi kutatások eredményeit elemezve kerestem választ arra, hogy a versenyzési egyensúly - szakirodalomban meghatározott- összetevőinek milyen szerepe van a hazai viszonyok között? Mitől sikeres egy liga? Milyen dilemmákkal szembesülnek a szerkezetben szereplő sportmenedzserek? Majd a közgazdaságtanban használatos Herfindahl–Hirschman-index segítségével vizsgáltam a piaci koncentrációt. (Dorian Owen, 2007)
A versenyzési egyensúly mérésének jellemző módszere a győzelmek számának összehasonlítása a bajnokságban szereplő csapatok számával és a korábbi évekkel, időszakokkal. (Santos, Enjuanes,Cruz, Pino, Crespo, 2009)
Megállapítottam,:
- hogy a jól menedzselt kluboknak reális esélye van a győzelemre és a rájátszásra. Amennyiben túl sok csapat versenyez nő az egyensúlytalanság, s a szurkolók azt tapasztalhatják, hogy a nagyobb költségvetésű kluboknak túlzó a versenyelőnye.
- hogy magas fizetéseknek jelentős hatásuk van a győzelmek és vereségek arányára.
- hogy a piac mérete a bevételekre alapszik. (Az aktuálisra és a lehetségesre egyaránt). E bevételek nagyban függnek a csapat teljesítményétől, a győzelmektől, a játékosoktól, a sportcsarnoktól, sőt vannak helyi adottságok is, mint például a lakosság, az egy főre jutó bevételek és a kosárlabdázás népszerűsége, mely persze nagyon nehezen mérhető.) Scully, (1989)
Nem könnyű különválasztani a csapattal kapcsolatos, illetve a lokális tényezőket, valamint az aktuális és a lehetséges összetevőket. Ezért a kosárlabdában a piac valós méretét valószínűleg nem is lehet pontosan meghatározni. Schmidt,Berri (2001)
Magyarországon a második legnépszerűbb labdajátéknak számító kosárlabda nincs egyszerű helyzetben, mert a klubok nem számíthatnak hatalmas nézettségre. A csarnokok mérete átlagosan 2300 fős, ami manapság sajnos nem telik meg hétről- hétre.
Az egyén szerepe
A kosárlabdában egy karakteres játékos is nagy hatást gyakorolhat egy-egy mérkőzés végeredményére. Hiába vannak kiváló társak a csapatban, a statisztika azt mutatja, hogy egy-egy kivételes tehetségű játékos kiemelése negatív hatással van rövid távon a csapat teljesítményére.
(Ilyen példa a Cleveland csapatából elszerződött Lebron James, aki nélkül korábbi csapata nem képviseli ugyanazt a potenciált, de említhetjük Derrick Roset, akinek sérülésével olyan veszteség érte az NBA alapszakaszának keleti első helyezettjét, hogy a rájátszás első körében alulmaradt a nyolcadik ellen). Vagyis a sportág versenyzési egyensúlyának vizsgálatakor kényes kérdés a nagy fizetéssel rendelkező szuper tehetségek szerepe.
A versenyzési egyensúly fokozható, ha bevezésre kerülne a játékosok fizetési korlátozása, vagy az ellenőrzött költségvetés. Ez azonban kifejezetten visszafogná a játékosok érdekeit. Totty, Owens (2001)
Szuper gorilla- modell
A bajnokságokat irányítók gondolkodását jellemzi a Szuper Gorilla elmélet, melyet Chuck Klosterman fogalmazott meg egyik tanulmányában. (Klosterman, 2004) Genetikai mérnökök a John Hopkins Egyetemen bejelentették, hogy kifejlesztettek egy úgynevezett "szuper gorillát." Bár az állat nem tud beszélni, van egy 12 ezer szavas jelnyelvi képessége. Az IQ-ja majdnem 85 és van öntudata.
E modell szerint a három mázsás lény bekapcsolódik az amerikaifoci bajnokság küzdelmeibe. Arra törekszik, hogy a játék legmagasabb szintjén legyen képes játszani, ezért elsősorban a védekezési készségeit fejleszti gyorsan. A szakemberek szerint egy ilyen játékos megállíthatatlan védőnek számítana, olyan statisztikai mutatókkal, melyek extrán értékessé tennék. A kutatók garantálják, hogy a játék közben okozott sérülések soha nem szándékosan történnének.
A tanulmány a szövetség vezetése felé azt a kérdést teszi föl, hogy vajon engedélyezné-e ilyen adottságokkal bíró játékos szerepeltetését?
Amit mérlegelniük kell, hiszen biztosra vehető, hogy a háromszor erősebb játékos számos komoly sérülést fog okozni. Persze nem szándékosan. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a liga más védői is ugyanannyi potenciális sérülésveszélyt jelentenek.
Az ellentmondás tehát létezik. Kérdés, melyik szemszögből fognak dönteni?
- az első eset felveti, hogy egy szuper méretekkel megáldott tehetségnek mekkora a versenyelőnye, akinek taktikai téren - technikai korlátai miatt -, valószínűleg lesznek azért gyengéi. Lesz-e ezzel együtt ugyanolyan domináns, mint a legtehetségesebb játékosok?
- a másik aspektus, hogy a brutális ereje rendkívüli versenyelőnyt jelent a csapata számára, ami torzítja az egyensúlyt.
A példa a lehetséges vezetői döntéseket modellezi, ami azért érdekes számunkra, mert a korlátlanul rendelkezésre álló pénz pontosan ugyanolyan szuper gorilla hatású lehet. Érdemes mérlegelni, hogy a szövetségnek milyen mértékig szabad, vagy kell engedni a pénz versenyzési egyensúlyt befolyásoló hatását.
Persze nem csak a pénz befolyásolhatja a versenyzési egyensúlyt.
A kosárlabdázás egységes verseny-, és játékszabályai azt a célt szolgálják, hogy ne juthasson egyetlen csapat sem olyan előnyökhöz, mellyel mérkőzéseket, bajnokságot nyerhet. Ezért van a gyűrű mindenhol ugyanazon a magasságon, ugyanolyan hosszú a játéktér, ugyanazon játékszabályok szerint és ugyanabban a szemléletben vezetik a mérkőzéseket a játékvezetők, mint amiket a csapatok vesznek alapul. (Ezért van nagy felelőssége a játékvezetőknek, hiszen a versenyzési egyensúly fenntartásában nincsen helye mérlegelésnek és szubjektív szemléletnek, ezért a játékvezetés egyik új trendje, hogy három játékvezetővel vezetik a meccseket, vagyis javul az esély a versenyzési egyensúlyra, ebből a szemszögből), - de vajon tényleg így van ez? (Donahue, 2011). Tapasztalatom szerint a kritikus játékhelyzetek szabálymagyarázatai túl nagy mérlegelést biztosítanak a játékvezetők számára, akik nem veszik figyelembe a csapatok játéksítlusát, amely esetenként csak azért jelent megoldhatatlan alkalmazkodási és taktikai feladatot az adott csapat számára, mert a játékvezetők az aktuális játék lényegétől függetlenül alkalmaznak egy ilyen kritikus szabályt. Két példát emelnék ki címszerűen. Az egész pályás letámadással védekező csapat kézhasználatának határa; illetve a hárommásodperces szabály betartatása. Mindkét esetben fontos lenne, hogy a játékvezetők ne kedvezzenek annak a csapatnak, amelyik esetlegesen feszegeti a taktikai elem alkalmazhatóságának határait.
Milyen dilemmák előtt állnak a menedzserek?
A címben azért szerepel ez a kifejezés, mert több szempontból is mindig két lehetőség, irányvonal között kell választaniuk a döntéshozóknak.
A sportág színterei jól elhatárolódnak egymástól a versenykiírásoknak köszönhetően, ami ezért felveti a kérdést, valóban helytálló-e ez az állítás, hogy a versenysport célja a győzelem, mi több a bajnoki cím megszerzése.
Utánpótlásban
Az utánpótlásban dolgozó szakemberek s a tanmeneteket, a műhely-programokat tervező edzők számára örök dilemma, milyen értéket képvisel a győzelem. Mi a fontosabb, a trófea, vagy a továbbléptethető tehetség gondozása? Csapatot építsünk-e és rajta keresztül történjen az egyének menedzselése az élsport irányába, vagyis rendeljünk-e mindent alá az élsport klubok érdekeinek, azaz olcsón jussanak hozzá a piacképes termékhez, melyet saját utánpótlása nevel ki számukra.
Miközben kosarasokat nevelünk dilemma az is, hogy nem sérül-e a gyerekek személyisége, ha e felsőbb érdeknek a preferálása nyomán olyan döntéseket hoz az edző, amely a befektetett munkaéveket egyszerűen kettétöri, amikor csalódás, kudarc éri a potenciálisan kevesebbre értékelt fiatal sportolót.
Minden játékos elé az élsport mércéjét állítsuk-e, vagy pedig testreszabott egyéni karrier-célt tervezzünk, ami nem zárja ki a tehetség későbbi kibontakozását, viszont sokkal kevesebb lelki sérülést okozhatunk?
Netán radikálisan húzzuk meg a határt a piacképes potenciállal rendelkező utánpótlás korú játékosok között, mert ez már üzlet és a piac diktál? Vagyis félre pedagógia és minden tanult humán tudomány? Lehet ezt egyáltalán felelősen és jól csinálni?
A játékosok piaci potenciálja versenyelőnyt jelenthet
A versenyzők potenciálja – aktuális és lehetséges teljesítménye - dinamikusan változik és a sportpiacon elfoglalt tényleges és lehetséges helyük határozza meg, hogy milyen szerephez jutnak a jövőben. Ez az értékelő folyamat korán elkezdődik. Az utánpótláskorú sportolók karrierkövetése a FIBA tekintetében az U16 nemzetközi versenyzés megkezdésével indul, míg az NBA-ben már a középiskolai sportolók tehetségének úgynevezett feltérképezése az abszolút irányadó.
A játékosokat megfigyelik, rangsorolják a teljesítményük alapján. Elsősorban a versenysorozatban nyújtott statisztikai eredményeik alapján viszonyítják őket a többi játékoshoz. Videó klipeket készítenek, adatokat gyűjtenek. Időközönként újra megfigyelik. Saját környezetükben, vagy nagyobb nemzeti és nemzetközi tornákon.
A kiemelkedő teljesítmény alapján a rangsorolt játékosok meghívást kapnak képző programok, esetleg központi tornán történő versnyekrere, ahol a sportági elvárásoknak megfelelően közvetlenebb az értékelés, vagyis reálisabb képet lehet kialakítani róluk.
A megfigyelés során a szakemberek a statisztikai mutatókat értékelik. Megfogalmazzák a játékosok gyengeségeit és erényeit. Mindezt több éves összehasonlításban. Így látható a fejlődés és változás mértéke.
Ezt követően lehetőség nyílik az antropometriai mérésekre és a kondicionális próbák elvégzésére. A képző programokon a mentális tulajdonságok megfigyelése a cél, majd a tornákon a versenyzési képességeken van a hangsúly.
Egy-egy játékosról többszáz oldalas értékelés készülhet, mire piacképesnek nyilvánítják a feltérképezést végző szakemberek. Vannak, akik akár már 18 éves koruk előtt „eladósorba” kerülnek, másoknak várniuk kell. Új trendnek számít a tehetségek beiskolázása egy nagy nevű profi klubhoz tartozó kosárlabda akadémiába, amely fokozza a beválás lehetőségeit, lerövidíti a képzési időt, a versenyzővé válást.
A versenyzési egyensúly egyik meghatározó eleme a saját emberi erőforrás szakértelmének színvonala. Ezért van kiemelkedő jelentősége az utánpótlás fejlesztését célzó erőfeszítéseknek. Ennek egy része szakmai feladatokat jelent, viszont a menedzseri döntések megváltoztathatják egy sportág jövőbeli lehetőségeit és a szakmai munka irányát is megszabhatják.
A korábbi jugoszláv tagállamokban a kosárlabda nemzeti sportággá erősödött s mára a viág legnagyobb kosárlabda piacában e tagállamok látják el legnagyobb számban idegenlégióssal az NBA-t. (2012-ben 46 szlovén, szerb, horvát és montenegrói játszik. A külföldiek száma 187). Lásd az 1. Sz. táblázatban!
Következtetésem, hogy egy akkora országban mint Jugoszlávia, komoly szakmai, gazdasági, szervezeti és vezetési feladatokat kellett egységesíteni, hogy máig hatóan eredménye legyen a korábbi sikereknek.
Lehetséges magyar eszközök
A magyar szövetség vezetésének is dilemmája, hogyan avatkozzon be a versenyzési egyensúly szabályozásába.
Eszközei: egyelőre a versenyrendszerben keresendők elsősorban hazánkban. Vagyis a bajnokság hossza, a lejátszandó mérkőzések száma, a rájátszás rendszere ilyenek az első lépésben. A következő annak meghatározása, hogy hetente hány meccset kell és lehet játszani csapatonként. Például a rájátszásban két-három naponta történő összecsapások más hatásúak, mint az alapszakasz heti egy meccse.
A harmadik eszköze, hogy meghatározza-e a fizetések felső határát, a szerepetethető külföldiek számát, a fiatalok (U23, U20, U18) számát, a külföldiek játékengedélyének díját, az átigazolási határidőt.... stb.
Mérlegelnie kell, hogy van-e tanulság az utánpótlás csapatok számára? Megfelelő-e az aktuális irány, s vajon erősebb lesz a bajnokság a változtatásokkal?
A humán erőforrás
A magyar bajnokság a FIBA szabályait követi, ezért nincsenek különbségek a versenyszabályok tekintetében. A játékoskeret összetételében azonban nagy eltérések tapasztalhatóak az európai kosárlabdázásban. A hazai szabályok értelmében kilenc játékosnak magyar állampolgárságúnak kell lennie. Ez a tény visszatartja a csapatok költségvetését, miután a külföldiek bére általában magasabb kategóriát jelent. Felerősödik viszont a klubok menedzselésének szerepe ebben a tekintetben, hiszen nem mindegy, hogy a magyar játékosok között, hány meghatározó felnőtt szerepel, hány válogatott, honosított, s hány – a felnőtt mezőnyben is - bevethető fiatal kaphat helyet. Jelentős a jövő szempontjából, hogy a fiatal kosarasok milyen szerepet kapnak. Nincs drágább játékos, mint aki nem játszik.
Játékvezetés
Néhány éve a játékvezetők számát felemelték háromra a profi banokságban és a TAO következtében az alacsonyabb osztályokban és a Kiemelt Bajnokságokban is három játékvezetős rendszerben folynak a mérkőzések, amely lényegében tovább javítja a versenyzési egyensúlyt, ahogyan ezt fentebb is említettem. Újszerű képzésük és az oktatási módszerek fejlesztése létfontosságú.
Fizetési sapka
Jelenleg nincs mód a játékosok fizetésének központi maximalizálására. Csupán a játékengedélyek fizetési szabályai és a külföldiek szerepeltetésének korlátozása szab határt a személyi kifizetések irányításának. Pedig ennek a legnagyobb a jelentősége a versenyzési egyensúly stabilizálása szempontjából. Ez abból is látható, hogy valamennyi NBA bajnokság előtt a tulajdonosok és a játékosok meghatározzák a szabályokat és ez kerül bele a kollektív szerződésbe aztán. Persze hazánkban ezt még meg kell előznie számos egyéb változásnak, mielőtt esetleg franchise rendszerűvé tennék a magyar bajnokságot.
Közvetítési jog
A kosárlabda rendszeresen megjelenik a magyar televízióban, azonban a klubok nem számíthatnak bevételekre a közvetítések után. A magyar média politika és média piac másképp struktúrálódik, ezért még az is előfordulhat, hogy hatalmas összegeket kénytelen fizetni a magyar klub, ha szeretné hogy közvetítsék a nemzetközi kupamérkőzését. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a sportági szakszövetségek állandó piaci versenyben állnak a közvetítési jogokkal rendelkező media cégekkel.
A sportszektor és különösen a sportközvetítési jogok jogtulajdonosai által várt, a sportközvetítési jogok értékesítésének módjához, valamint a sportesemények szerzői jogi megítéléséhez kapcsolódó ítéletet már meghozta az Európai Unió Bírósága. A döntés szerint egyrészt az uniós joggal ellentétes a labdarúgó-mérkőzések közvetítésének olyan engedélyezési rendszere, amely a műsorsugárzó szervezeteknek tagállamonként biztosít területi kizárólagosságot, és amely megtiltja a televíziónézőknek, hogy ezeket a műsorokat dekódoló kártya segítségével más tagállamokban nézzék. Másrészt az ítélet azt is kimondja, hogy a futballmérkőzések önmagukban nem állnak szerzői jogi védelem alatt, azonban a nyitó képsorok, a főcímzenék, a mérkőzések összefoglalója és a különböző grafikák védett műnek minősülnek, így azok pubokban való közvetítése az Infosoc irányelv (2001/29/EK) értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül, amelyhez a mű szerzőjének engedélye szükséges.
Kijelenthető, hogy a sportközvetítési jogok jogtulajdonosainak új szerződéses módszereket kell találniuk a felhasználási szerződések műsorsugárzók által fizetendő ellenértékének megőrzésére. Így többek között elképzelhető egy egész Európára kiterjedő értékesítés, nyelvi korlátokkal operáló felhasználási szerződések megkötése, vagy a jogtulajdonosok saját, minden platformon elérhető csatornájának beindítása. SPORTKÖZVETÍTÉSI JOGOK, (2011)
A bajnokság hossza
A magyar bajnokság nyolc hónapon át tart. Az alapszakaszt követően kezdődnek a legjobbak számára a bajnoki címért történő rájátszásos mérkőzések, melyek három győzelemig tartanak. Összességében minimálisan 35 mérkőzést kell játszaniuk a döntőbe jutott csapatoknak. Ez átlagosnak számít nemzetközi viszonylatban. Felmerül a kérdés, hogy csökkenne-e a nézőszám, amennyiben a magyar, illetve a fiatal játékosok játékideje arányaiban megnőne, netán kötelező lenne szabály szerint a pályán tartani őket, mint ahogyan a hazai játékosok szereltetését szabályozzák is néhány ország nemzeti versenyein. (Lengyelországban, Törökországban, Portugáliában, Izraelben)
Koncentrált bajnokság
A magyar férfi bajnokság koncentrált piaci jellemzőket mutat. Az elmúlt 10 esztendőben (2001/2002- 2010/2011 között) ötször nyerte ugyanaz a csapat a bajnokságot. A következő csapat kétszer, míg három csapat osztozott egy-egy bajnoki címen. Ezzel ma a HH Index 3200-t ér el. Miután ez meghaladja az 1800-s küszöbértéket, megállapítható a koncentráltság.
A Herfindahl- Hirschman Index-el mérhetjük a piaci koncentráltságot. Esetünkben a sportklubok piaci részesedését vesszük alapul. Vagyis ahány bajnoki címet nyert egy csapat. Ezt négyzetre emeljük, majd összeadjuk. Láthatóan az alábbi táblázatban találjuk a szerb bajnokot, amely eléri a 10000 pontot, vagyis egyedüli szervezetként kontrollálja a piacot. Ez a monopolhelyzet azonnal csökken, amint a résztvevő klubok egyenértékűsége – paritása – a versenyzési egyesúlyt alkotó elemek változtatásával növekszik. Általánosan az 1800-2500 közötti értéket közepesen koncentráltnak nevezzük. Erősen koncentráltak a 2500-t meghaladó értékkel jellemezhető piacok, vagyis sportgazdasági értelemben ezek a bajnokságok. HMG (2010)
Hazánk nem ért el pontot a nemzetek közötti versenyben, így a hasonló eredménnyel rendelkező országokkal együtt a 83. helyre került a FIBA rangsorban. A magyar kosárlabda koncentráltsága nem jelenti azt, hogy a nemzetközi tekintetben ez vezetett a versenyképessége javulásához.
A külföldi kosarasok száma és a piac
Kis költségvetésű piacnak számít a magyar bajnokság, melyet leginkább a külföldiek számával jellemezhetünk. A három külföldi játékos nem jelent versenyelőnyt a nemzetközi klub küzdelmekben, vagyis szükséges a minőségi magyar játékosok szerződtetése és a lehetséges honosítás megvalósítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik csapat megengedheti magának ezt a technikát, hiszen a válogatott játékosok fizetési igényei gyakran nagyobb terhet jelentenek, mint egy amerikai idegenlégiós szerződtetése. A honosítás sem olyan divatos megoldás, hiszen nem automatikus és időben is hosszadalmas általában. Mindkét esetben a nagyobb költségvetéssel és kapcsolatrendszerrel rendelkező menedzsment van előnyösebb helyzetben. Ez pedig nem javítja a versenyzési egyensúlyt.
A versenykiírások átalakítása új versenyrendszert feltételez, amely érint valamennyi osztályt és korosztályt. Teoretikusan a bevezetésének tervszerűen kell történnie és figyelembe kell vennie a klubok versenyzési elvárásait. Ezek közül jó néhány érzékenyen érintheti a klubokat, mert a felépült szervezeti rendszert kell megváltoztatniuk.
Nyilvánvalóan a nemzetközi szint eléréséhez szükség van a magyar játékosok játékára a hazai minőségi bajnokságokban. Figyelembe kell venni az utánpótlás színvonalát. Sajnos még az utánpótlás válogatottaknak sincs jelentős piaci értékük a kevés játéklehetőség miatt. Miután Magyarországon nem automatikus a profi szintre ért U18-s, U20-s fiatal tehetségek évenkénti kiválasztása – draftja - egyre inkább elengedhetetlenné válik a második és harmadik vonal átszervezése is a versenyrendszer átalakításának összefüggésében, amely – döntéstől függően - többletterhet is jelenthet a profi kluboknak, de egyúttal nagyobb játékos piacból meríthetnek, ha színvonalas bajnokságokban edződhetnek a játékosok. Az utánpótlás kosarasok szakmai felügyelete és a megfelelő műhelyekbe irányítása nélkülözhetetlen szövetségi eszköz lehet. Ennek meg kell teremteni a szakmai, financiális és szervezeti hátterét.
A terem befogadóképessége, a lakosság száma és sportági érdeklődése, valamint a lakók egy főre jutó éves jövedelme döntő jelentőségűek a klubok bevételi lehetőségei szempontjából. Ahogyan erre fentebb utaltam. Minél kisebb a település, és minél kevesebb egyéb minőségi sportág versenyez az adott városban, annál nagyobb az esélye, hogy a kosárlabda gadasági, testkultúrális és szórakoztató szerepe meghatározóbb lesz a város életében. Bár a magyar kluboknak nem tartozik a legnagyobb bevételi forrásai közé a jegybevétel, mégis számottevő, hiszen a nagyobb szponzorok üzletpolitikájának része lehet, hogy direkt, vagy indirekt módon marketing céljaikat meg tudják valósítani. A kosárlabda sportág ennek csatornája lehet, így nem mindegy a nézők összetétele, száma, kora, érdeklődése.
A magyar csapatok közül először a MAFC szerződtetett amerikaiakat, 1986-ban (Norris és Pollard) Fokozatosan, de valamennyi együttes átalakította a sportszervezetük politikáját és a versenyzési képességüket úgy kívánták javítani, hogy kevés magyar játékos mellé egyre nagyobb piaci értékkel bíró külföldieket hoztak. Az utánpótlás ezután egyre inkább háttérbe szorult. Párhuzamosan a hazai csapatok nemzetközi szereplésének sikere is elmúlt.
A külföldi tehetségek számára a magyar bajnokság egy „ugródeszka”. Közepes sportpiacnak számít, ahol a jó egyéni teljesítménnyel esetleg továbbléphet az igazi tehetség egy nagyobb piacra. Ez a játékos politika nem teszi könnyen lehetővé, hogy helyi, de legalábbis magyar fiatalokra aránytalanul nagy terhet helyezzen a klubok menedzsmentje, beleértve az első számú szakmai spormenedzsert, az edzőt, akinek a legfontosabb feladata nem a tehetség gondozása és fejlesztése, hanem a sportszervezet sikere. Vagyis a győzelem-vereség arányának javítása. Vele szemben ritkán elvárás, hogy hosszabb intervallumban tervezzen és integrálja az olcsóbban elérhető magyar játékosokat. Ez egy újabb koncepció, amelyet a gazdaságban és társadalomban történt radikális változások is kikényszerítettek.
A kosárlabda szakma és a szövetség szemléletét több tényző formálja.
- a minőségi magyar játékosok számának csökkenése
- a klubok financiális stabilitása
- az utánpótlás válogatottak EB szereplése
- a felnőtt válogatott eredményessége
- a klubcsapatok nemzetközi szerepvállalása
- az edzőképzés színvonala
- a versenyrendszerek elszigeteltsége
- a csökkenő nézőszám
- a támogatók csökkenő érdeklődése
- a külföldi edzők számának növekedése a magyar kosárlabdában
- az állami sportpolitika látványsport stratégiája
- a környező kosárlabda országok hatása
- a képző központok és az akadémia rendszer innovációs lehetősége
- az MKOSZ új hierarchiája és megnövekedett hatótere
- a média figyelme
- a sportágak hazai versenye
- a magyar lakosság csökkenő tendenciája és a kiválasztás megkezdése óvodás korban
- a kosárlabda térkép változásai
- a nagynevű klubok megszűnése
- a tehetségek „kivándorlása”
Következtetés
A nemzetközi sportgazdasági kutatások érvényességének köszönhetően a versenyzési egyensúly jelentősége megnőtt. Eddig kevés figyelmet fordítottak rá a magyar és az európai bajnokságok. A tudományos kutatások hiánya korlátozza az elemzéseket, ezért érdemes mielőbb megvizsgálni a hazai versenyrendszert. Ennek eredményeképpen jó esély van rá, hogy javulni fog többek között a költségek felhasználása, a klubok és a szövetség média-, és marketing stratégiája, a szakmai koncepció, az utánpótlás program, a válogatott program és a profi bajnokság színvonala.
A versenyzési egyensúlynak a központi gondolkodásba kerülése magával hozhatja a sportág teljes átalakulását, mely sikeresebbé teheti. A fenti tényezők gondos elemzése és a versenyzési egyensúly mérése, valamint a téma tudományos kifejtése sok új lehetőséget kínál a kutatók számára.
Forrás: FIBA szerkesztés
|
A színkódok jelentésének fordítása |
|||
|
Rendező ország |
|||
|
2010 VB résztvevők |
|||
|
Selejtezőből bejutottak |
|||
|
Pótselejtezőből bejutottak |
|||
|
FIBA Europe bővítése alapjánjutottak be |
|||
Szürkével azok azokat országokat láttatták a szerkesztők, amelyek nem voltak EB résztvevők. Valójában a térkép közepén elhelyezkedő országok, melynek tagja hazánk is, lemaradtak a kontinensversenyekről, noha a világ élvonalába tartozó kosárlabda nemzetek lényegében közvetlen szomszédaink.
