A média középpontjában álló, jó megjelenésű edző magabiztosságát, tévedhetetlenségét a közösség előnyösebbnek ítéli meg, ezért nehezebben vesszük észre a nyilvánvaló hibáit. Ez a dicsfényhatás (halo effektus)
Az edzői döntések és választások megértéséhez speciális szókincsre van szükségünk.
Döntéseink során számolnunk kell szisztemaikus hibákkal, torzításokkal, amelyeknek adott körülmények közötti bekövetkezése menetrendszerű.
Elménkben szüntelenül és feltűnés nélkül zajlanak olyan mentális mechanizmusok, amelyek benyomásainkat, intuíciónkat, döntéseinket eredményezik. Az intuíciók természetükből fakadva torzítanak. Ezek vezérelnek bennünket. Elhisszük, hogy helyesek és hibátlanok. Egy külső szemlélő legtöbbször könnyebben észreveszi hibáinkat. Ezért van nagy jelentősége a sikeres edzői munkában a különböző felelősséggel és feladatokkal, hatáskörökkel rendelkező társ- edzőknek, akik segítenek utólag és akut helyzetekben egyaránt racionálisabb döntést hozni.
Jó intuitív edzőnek számítanak-e a kosárlabda edzők? Megfelelőek-e a mérkőzés elemzések során használt statisztikai adatok? Elégségesek-e, hogy törvényszerűségeket állapítsunk meg? Valószínűleg nem és ezért - mi edzők - valószínűleg nem vagyunk igazán jó intuitív statisztikusok.
Az edzők folyamatosan intutív válaszokat keresnek különböző szituációk instant megoldására. A megfigyelések alapján megállapítható, hogy szignifikáns különbségek mutatkoznak abban, hogyan értelmezik az edzők e helyzeteket és mi jut elsőként az eszükbe. Természetesen számos olyan úgynevezett benyomás, intuíció lehetséges, amely több edző esetében is hasonló körülményekre adott választ eredményez. (Például, amikor egy játékos megkapja az első negyedben a második személyi hibáját, többen azonnal lecseréljük). Tehát bátran kimondható, hogy vannak hasonlóságok.
Nem szabad azonban minden esetben kizárólag a hasonlóságokba vetett meggyőződés alapján döntéseket hozni. Ez ugyanis egy ökölszabályként jellemezhető, ami egy egyszerűsített heurisztika.
Az erre történő hagyatkozás torzításokat, szisztematikus hibákat eredményezhet.
Sok döntés az alapján történik meg, hogy bizonyos problémák kezelésére az elsőre eszünbe jutó megoldással reagálunk. Az emlékek megtalálásának gyorsaságára alapozó stratégiát elérhetőségi heurisztikának nevezzük.
Az ítéletalkotási heurisztika szintén torzításokat eredményez. Amennyiben feltesszük a kérdést, hogy ma ki számít a sportban a legsikeresebb és legeredményesebb edzőnek, akkor nagy valószínűséggel ugyanazokat a neveket fogjuk kapni, hiszen a médiának köszönhetően valamennyien az elérhetőségi heurisztikára hagyatkozunk. Róluk tudunk és ők jutnak elsőként az eszünkbe. Pedig pontosan milyen jellemző jegyek alapján is tartjuk őket a legjobbnak? Talán hirtelen meg sem tudnánk fogalmazni. Vagyis ez is egy intuitív torzítás. Mégha van is benne igazság.
Lassan megfogalmazhatóvá válik központi gondolatunk, mely szerint milyen szerepe lehetséges az intuitív torzításnak az előrelátásban, a jövő megjóslásában, sportági axiómák és trendek esetében.
Egy korábbi cikkemben felhívtam a figyelmet a keresgélő edzők átlag feletti intuícióira. Érdekes lehet összehasonlítani, hogy mekkorák a torzítások az ő ítélőképességük és a kockázat nélkül dolgozó konzervatívabb edzők között. Véleményem szerint mindkét esetben számos torzítás tapasztalható, de a legkevésbé sem vezetném vissza arra, hogy felfűtött érzelmi állapotuknak köszönhetőek ezek a döntések. Érdemes a heurisztikák között keresni a válaszokat, hogy megtaláljuk a valószínűbb összefüggéseket.
Azért kell az edzők eszköztárát alaposabban vizsgálni, mert hajlamosak vagyunk csupán azokra az okokra visszavezetni a problémákat, amelyek a leggyorsabban jutnak az eszünkbe. A gyakran emlegetett témák telítik az elménket és elsiklunk más fontos problémák mellett.
Fontos kiindulópont a az általánosan elogadott álláspont, hogy az emberi elme hajlamos szisztematikus hibákra. A szerencse mellett ennek hatalmas jelentősége lehet az edzők közötti különbségek tudományos meghatározásában.
Érdekes vizsgálati kérdéseket vet föl, hogyan reagálnak az edzők a bizonytalan helyzetekben és milyen döntéseket hoznak? Hogyan is mérlegelnek ilyenkor és megfelelnek-e intuitív döntéseik a logikának, vagyis van-e és ha igen, akkor mekkora a szakadék a racionális és intuitív ítéletalkotás között?
Daniel Kahneman szerint az ítéletalkotási heurisztikák meglehetősen hasznosak, de komoly és szisztematikus hibákhoz vezetnek. Azt állítja, hogy a szakemberek pontos intuícióit jobban magyarázza a hatalmas tapasztalatuk, mint a heurisztikák.
Vagyis úgy fogok időt nyerni a kutatásom során, hogy ezt a bizonyított tézist alapul veszem és vonatkoztatom a kosárlabda edzők vizsgálatára is. Így elfogadom, hogy a készségek és heurisztikák az intuitív döntések és választások alternatív forrásai.
A kosárlabdában a végjáték egy nagyon meghatározó taktikai problémasort vet fel. Sok esetben a szakértői intuíciónak köszönhető, hogy milyen lesz a kimenetele egy-egy ilyen szituációnak. Például az eredményjelzőn látott adatok, a mérkőzés spontán megélt tendenciái és a pályán lévő játékosok, az ellenfél edzőjének ismert húzásai együttesen segítenek a villámgyors tisztánlátásban és olyan taktikai lehetőség felvázolását eredményezheti, amelyet az adott játékosok sikerrel tudnak megoldani.
Hiába is tűnik ez csodának, a szakértői intuíció nem az. Mindannnyian megéljük ezeket. A játékosok testbeszédéből tudjuk, hogy az előregörnyedő, ziháló játékost le kell cserélni; a bizonytalan labdavezetőt meg kell csapdázni, a rossz büntetőzőt érdemes foultolni…
A kiváló edzők a kapott információk alapján teljesen másképp értelmezik a szituációkat. Herbert Simon szerint a szakértő megtalálja az emlékezetében az információt, ami megadja a választ. Az intuíció nem más, mint felismerés.
A megfelelő intuíció úgy jön létre, hogy a szekértő edző felismeri az ismerős elemeket az új helyzetben és megfelelően cselekszik. Ezek nagyon hirtelen jutnak az eszünkbe. Például, amikor ránézek az ellenfél kezdő ötösére és engedek az egyéb benyomásoknak, hirtelen módosíthatjuk a megbeszélt taktika bizonyos elemeit.
Ezek a szakértői intuíciók sokszor vezethetőek vissza az érzelmeinkre és nem jellemzi őket a szakértelem. Ezeknek az érzelmi heurisztikáknak manapság sokkal nagyobb a jelentősége az edzői döntések jellemzésében, mint korábban volt.
Összegzésképpen
Amikor találkozunk egy problémával, működésbe lép a intuitív gondolkodás. A megfelelő szaktudásnak a következtében valószínűleg gyors és hatékony döntések sorozata indul be. Ha a probléma nehezebb, akkor felmerülhet egy gyors és teljesen más válasz, ami nem az adott problémára ad megoldást. Ez az intuíció számára ad egy extra lehetőséget. Például látva az ellenfél két hatalmas középjátékosát, felmerül a hatástalan lepattanózás lehetősége, amelyre a rövidebb támadások irányába is menekülhetünk, amelyet a robosztusabb játékosok nem kedvelnek. Főként, ha kiegészítjük egy egész pályás védekezéssel.
Megtörténhet, hogy sem egy szakértői, sem egy heurisztikai megoldás nem ugrik be, ilyenkor meg kell erőltetnünk magunkat és egy lassabb gondolkodást követően találjuk meg a döntést. Ilyenkor még több tény előzetes értékelésére van szükségünk.
A gyors döntés magában foglalja az intuitív szakértői és heurisztikai megoldásokat, amikor az észlelés és az emlékezet automatizált mentális műveleteket eredményez.
A lassú döntés bonyolultabb kognitív erőfeszítéseket feltételez.
