A dobás muvészet. De logikus, tanulható és fejlesztheto készség. Arról van szó, hogy a kosárra dobást úgy kell felfognunk, mint a fegyverrel történo lövést. Mint olyan, pedig egy nagyon összetett és egymásra épülo tevékenység. Semmiképpen nem lutri, mint azt sokan hiszik. Hatalmas különbség van a vidámparki célbadobás és mondjuk a büntetodobás között. Míg elobbi nem más, mint szórakozás és egy könnyu próba; a kosárlabda pályán végrehajtott dobás, szinte kötelező.

Ennek megfeleloen más dolgok is hatnak rá.

A végrehajtáshoz sok tényezonek kell egybeolvadnia. A mozgástanulás lépcsoi:

• Ismerkedés a mozgással, technika tanulás.
• Ismétléses tanulás.
• Alkalmazott tudás.

A dobást rendkívüli módon befolyásolja a fentieken kívül a fizikai állapot. A fáradtság növekedésével elobb csökken az izmaink teljesítoképessége, további terhelésre csökken a figyelmünk, ezután érzelmileg indul meg a hanyatlás, végül az érzékszerveink mondják fel a szolgálatot, mielott teljesen kimerülünk. Ezért a pontos végrehajtáshoz szükség van olyan edzettségi szintre, amellyel e tényezok határait ki tudjuk tolni.

A dobóállóképességet a helyes mozgások ismétlésével kell fejleszteni, ahol az elvárás mindig a minél nagyobb pontosság és a gazdaságos, pontos végrehajtás.

A dobás elokészítésbol(megállásból,), célzásból(alapállásból) és a dobómozdulatból áll. Olyan, mint amikor a vadász terpeszállásban célra tart, mozdulatlanságból lo. Fölösleges mozdulatot nem tesz és minden idegszálával az eredményre koncentrál. Ezt kell tennünk nekünk is. A különbség azonban, (általában) nem egy élet kioltása, hanem a pontszerzés.

A dobás mindig lelkiállapot-függo. Nem lehet flegmán biztosra menni. Ki kell tudni kapcsolni a zavaró elemeket. Nyugodt légzéssel kell a szervezet izomtónusát csökkenteni. Az elegendo oxigén egyben növelheti az izmok pillanatnyi, ideális vérellátását. A csontok és izmok közös célja, hogy egy irányba hasson az ero, amellyel kényelmes és gazdaságos mozgássort hajtunk végre. Egy olyan mozgást, amelyet tízezer számra gyakoroltunk és ismételtünk. Dobtunk pihenten, bemelegítve, edzésen edzomeccsen, és mérkozésen, vészhelyzetben. Erre mindig fel kell készülnünk. Soha nem szabad csak úgy dobni. Soha nem szabad a következmények helyes tudata nélkül dobni. A végrehajtást befolyásolni fogja ez a tudat. 

Ezek ellenére a hibázás lehetosége mindig benne van, hiszen bizonyos helyzetekben már valamelyik tényezo ideális állapota hiányozhat, csökkent lehet.

A büntetovonalnál nem szabad ruházatunkkal, másokkal, fölösleges mozdulatokkal foglalkozni. Ezek csökkentik a 100 %-os dobás lehetoségét. 100 %-os, mert nincs senki, aki akadályozhatna. Csupán az ido, a cél, a labda és önmagunk felkészültsége a probléma. Mindkét lábfej nézzen elore. Vállszéles terpeszben pár leütés után kell elfoglalni a dobóhelyzetet. Ez kissé elore dolt testhelyzet. A labda a kézben a mell elott van. A csukló hátul tarja a labdát, miközben a dobókéz tenyere a célra tart. A nyugalmi, célzó helyzetbol történik a kb. 30 cm-es emelés a fej fölé. Innen , pedig a könyök nyújtás adja a dobás ívét, amelyet a csukló elore csapása tartja célra a labdát. 

Az egész mozgás a nyugalmi helyzetbol, a palánkra párhuzamos vállakkal a térdek nyújtásával kezdodik. A lábujjhegyre emelkedést követi a térdnyújtás, a csíponyújtás, miközben a labda a fej fölé emelkedik. Ezután nyúlik ki a könyök és csapódik a csukló. Tudatunk a helyes ív megtalálásával a gyuru közelebbi vége mögé próbálja juttatni labdát E tökéletes végrehajtás a világ legszebb mozdulata, amelyet egy ember kívánhat. Az eredmény segít megalapozni a mezonybol történo többi dobást is. Ezek mindegyike ikertestvére az alapnak. Kis eltéréssel, hiszen azt újabb tényezok is befolyásolják: az ellenfél és az idokényszer teszi fontossá, hogy a dobást a végletekig gyakoroljuk. De megéri, mert muvészi végrehajtása olyan élmény, amelyet csak mi érezhetünk, akiknek megadatik, hogy tökéleteset alkossunk.

Nagy Ágoston

Zánka 2004. augusztus 7.