Talán nem is a mérkőzésre történő készülés a legnehezebb a fiatal játékosok életében.
Látom a sajátjaimon, hiszen azt ami velem történt régen játékos korom elején, nem igazán tudom pontosan felidézni. Mindenesetre számos oka lehet, ami csak nehézségek árán vezeti vissza a figyelmüket a hétköznapi kötelességek felé.
Így van. A mérkőzés egy olyan különleges esemény, amelyet meg kell érteni. Nem átlagos élmény, nem hétköznapi, noha akár hétfőn is lehet mérkőzésnap…
Képzeljük csak el, mekkora stressz éri őket, mikor a pálya határát jelentő vonalat átlépik és a játék színpadán találják magukat, ahol igyekeznek hova-tovább jól begyakorolt forgatókönyv szerint eredményesen teljesíteni.
Aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Minél kevésbé komolyan készülnek föl gyerekeink a versenyre, annál nagyobb a kudarc kockázata. Nekünk edzőknek és szülőknek állandóan arra kell ösztönöznünk őket, hogy ne érje őket teljesen váratlanul a vereség és a csalódás, de próbáljanak megtenni mindent, hogy előre és csakis előre haladjanak.
Sajnos (?) minél magasabbak az elvárások, annál nagyobb elhivatottság szükséges, hogy TI fiatal kosarasok helyt tudjatok állni. Egyre professzionálisabban kell gondolkodnotok. Meg kell ismernetek magatokat. Tudnotok kell, hogyan viselitek a vereséget és a győzelmet egyaránt.
A játék, a mérkőzés adta katarzisnak mélyebb hatása lehet. Nem könnyű hazatérni, kipakolni az edzőtáskából és neki esni a tankönyveknek.
Márpedig sportolóként a tanulmányaitokban is a legjobbra kell törekednetek. Ez a párhuzam kell, hogy kitöltse a gondolkodásotokat. Nem szabad elveszíteni a fonalat, mert könnyen visszaüt, melynek hosszú-hosszú távú hatásai lehetnek az életetekre.
Sokszor elgondolkoztam rajta… Már akkor, amikor kenguruként ismerkedtetek csak a versenyzés következményeivel, látható volt az értékek tisztelete. Magam sem tudom, hogy a szigor, az odafigyelés, vagy az önfegyelem, netán a példaképek és elődök útmutatásai befolyásolták a szemléletüket - az általam helyesnek vélt - irányba, de a lényeg, hogy kevés kivételtől eltekintve, rendre betartjátok az ide vonatkozó szabályt: Mindent a maga idejében és mindent megtenni a sikerért.
Azért is elgondolkodtató, hogy a manapság nyilvánvaló iskolai túlterhelés mellett, választott szerelmetek a kosárlabdázóvá válás, mekkora extra igénybevételt jelent és hogyan bírtok el vele. Mikor kértek segítséget és hol vannak menekülési irányok, ahol újra alkothattok energiákat? Vajon a győzelmek önmagukban feldobnak benneteket a kellő mértékig?
Remélem tudtok benne hinni!
Mindenesetre tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül. A naggyá válás útja rögös és áldozatos, olykor embert próbáló, de felkészít sok-sok kihívásra. Olyanokra is, amelyekre ma még fiatal fejjel nem is tudtok gondolni.
Csak így tovább. Küzdjeztek meg a céljaitokért és élvezzétek a sikereket. Minden apró pillanatot, mert ezek megerősítenek benneteket.
És bennünket!
