Szabályalkalmazás háttere az NB II- s bajnokságban

…A kosárlabda mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik kevesebbet hibázik…

 

 

 

Miről lesz szó az alábbiakban?

 

Állapotelemzés

A kosárlabda játékról

A bajnokságok rendszeréről

Az NB II sajátosságai: kik, miért, hogyan

A játékvezetők karrierje

Évközi pontrendszer

• Célom

Olyan megközelítésből beszélek a kosárlabda szerkezetéről, amit régen szeretnék megosztani, hogy bemutathassam, hogyan látom én a játékunkat. Lényeges általánosságok után; néhány NB II- re jellemző szabályalkalmazásra térek majd ki. Az NB II egyfajta kakukktojás, ezért remek lehetőség, ha e bajnokságot veszem alapul.

Nagyon bízom benne, hogy az elmondottak nyitott fülekre találnak, és befolyásolni fogják a hallgatóság munkáját. Ha szerencsém van, akkor egész pályafutásuk során.

 

Szerencsénk van, mert a kosárlabdázás - véleményem, dolgozataim lényege – szerint a labdajátékok csúcsa. Edzéselméleti, szabály, sportpszichológiai szempontból is a legszigorúbb követelményeket támasztja elénk. Ráadásul technikailag is óriási követelményei vannak.

 

E sportágnak vagyunk mi szereplői, formálói, akadályai, vagy olykor mentsvárai.

 

Állapotelemzés

 

A kosárlabdaedzők tevékenysége céltudatos, az egész személyiséget formáló pedagógia feladat. Többféle megközelítéssel érhető el a kitűzött edzés cél. A bajnokságot csak egy csapat nyerheti. Ezért nem szabad elfelejteni, hogy az egyes mérkőzések mindig a munka helyességének, sikerének az ellenőrzési pontjai. Tehát azt mutatja be, hogy jó úton vagyunk-e, alkalmazzák-e már a tanultakat. Nekünk, pedig az a feladat, hogy megtanítsuk csapatunknak ezt feldolgozni.

 

Egy utánpótlás mérkőzésen még rendkívül meghatározó a játékvezető személyisége, hozzáállása és szaktudása. A bajnokságok rendszere sajnos legtöbbször olyan, hogy egy mérkőzés kimenetele egy évközi, mások számára jelentéktelennek tűnő mérkőzésen dőlhet el. Soha nem mondhatja senki, hogy ez csak egy meccs. Az edzői tevékenység mellett, a játékvezetők valóban körültekintő és odaadó munkája segíthet célt érni.

 

 

• A kosárlabda játékról van szó. Ennek négy legfontosabb, aktív résztvevője:

 

A játékosok és az edző;               A játékvezetők és az asztalszemélyzet.

 

A játéknak percenként és folyamatosan kell fejlődnie. Ez mindannyiunk feladata. Aki ebben nem partner nem való a pályára. A résztvevőknek egy oldalon kell állnia.

 

A sport értékei szem előtt tartva kell megfelelni ennek a le nem írt elvárásnak. Számos alkalommal voltam csapataimmal külföldön. Ilyenkor leginkább az, fogalmazódott meg bennem, hogy a játékvezetők tudása, szerepe még meghatározóbb, mint azt sokan hangsúlyozzák. Hányszor lehet látni, hogy edzők, játékosok tehetetlenségükben olyan érzelmi kitörésekbe kerülnek, amelyek nem múlnak el, csak néhány nap alatt.

 

Vagy kihagyták az utánpótlás lépcsőit, vagy más miatt nem tanulták meg feldolgozni a kudarcot. A játék szintjein olyan emberekről van szó, akikben a részsikerek keresése a mozgatóerő.

 

 

• A négy „alapelem” számára a játék nem jelenti ugyanazt. Számomra az edzői feladat nem munka. Soha nem az anyagi elismerés motiválja az igazi edzőt, még akkor sem, ha azt mondják pénzből élünk.

 

Az életfilozófiám szerint az emberek életét, annak hosszát az határozza meg, hogy meddig képes járni, olvasni, hogy van-e kivel beszélgetni. Amikor bármelyik hiányzik az ember élete rövid időn belül elmegy. Ám a legfontosabb, hogy mozgó lények vagyunk, akiknek a születés utáni fejlődése során a játék szerepe meghatározó. Szerintem a játék szerepe a legnagyobb az életben. Azt látom, hogy azok a felnőttek, akik nem játszanak valamit, mert nem tudnak, nem akarnak, nincs idejük; megváltoznak, megöregednek, és életük lerövidül. Gondoljunk saját családunkra, hozzátartozóinkra.

 

Többféle játék lehetséges. Többféle eszközzel játszhatunk, egyéntől függően.

 

A LEGKITŰNŐBB ESZKÖZ A KOSÁRLABDA JÁTÉK, mert az életben adódó helyzetekre a legjobban készít föl: mindig vannak értékelő, figyelő szemek, akik lesik a hibánkat és ritkán dicsérnek, vannak, akik ugyanazt akarják veled elérni, van, aki megmondja hogyan. A pályán nem tehetsz meg illegálisan akárhány lépést, azt is megmondják, hogyan teheted, közben nem szabad könyökölnöd, időkorlátok kötnek meg célod elérésében. Végezetül, aki kevesebbet hibázik, nyer. Mint a pályán kívül, a pályán is érhetnek vélt, vagy valós sérelmek, melyeket különböző módon dolgozhatsz föl.

 

Nekünk óriási szerencsénk van, mert „Kosárlabda nélkül lehet élni, de minek…”

 

Ide tartozik egy száraz tény

 

Valójában 200 körüli mérkőzésszám adatik meg évente, hogy edzőként találkozhassak a játékvezetőkkel. Az edzői bérem nem éri el az 1000 Ft-ot óránként.

 

Itt van egy óriási különbség, ugyanis az edzői tevékenység egész embert kíván, jóval több felkészülést és szellemi munkát igényel, mint megtartani egy másfél órás edzést. A mérkőzések, edzések után, pedig jön az értékelés… A játékvezetők díjazása egyébként is más kategória, s a tanulást és felkészülést beleértve is egy sokkal kézzelfoghatóbb és kifizetődőbb munka.

 

Ilyen értelemben kell egymás munkáját megbecsülnünk, értékelnünk.

 

Ez felelősséget is jelent a játékvezetők részéről, mert számos kritériumnak kellene megfelelnie, hogy a maximumra, azaz egyfajta mérkőzésenkénti győzelemre, törekedjenek. „A kosárlabda mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik kevesebbet hibázik.” Ez a szabályok, méretek és a játék sajátossága. Az a játékvezető vívja ki a szakma elismerését, aki mindent elkövet, hogy a lehető legkevesebbet hibázza. Tudvalevő és tapasztalható, hogy a körülmények, kapcsolatok nem mindig az ilyen értékeket segítik a pályafutásukon előre lépni. Ezért tart a kosárlabda hátrább, mint kellene. Meggyőződésem, hogy a magyar felnőtt és utánpótlás kosárlabdának a játékvezetés szintjén kell újat alkotnia. Közösen a másik három összetevővel.

 

A játékvezetők alapján jellemezzük a városokat. Vannak olyan települések, ahol NB I- s csapat is van, de a játékvezetők felkészültsége, száma és mozgósíthatósága ellehetetleníti a fejlődést.

 

 

• A magyar kosárlabdában külön szálon fut az amatőr kosárlabda, a diákolimpia, a szövetségi utánpótlás sport, melyre fiúknál épül az U 20, követi az NB II, majd az NB I B és a profi bajnokság.

 

Hiszem, hogy a játékvezetők előre jutását szintekhez, vizsgamérkőzésekhez kellene kötni, hogy állandó kontroll legyen, amellyel versenyre kényszeríthetnénk a rendszert. Előrelátható lenne és nem csupán minimum követelmények alapján befolyásolhatnánk az elhivatottság kialakulását. Az egyes mérkőzések utáni elektronikus kérdőíves pontozásos véleményezési lehetőség ilyen eszköz lehet a csapatok számára, melynek figyelembe vétele nagy segítség lenne a küldő szakembereknek.

 

Az NB II ilyen vizsgahelyzeteket teremthet, hiszen ide már tehetségesnek tartott fiatalok kerülnek keretbe. Nos erről az a véleményem, hogy nem csupán a játékosok kiválasztásában kell fejlődnünk, mert ez határozza meg aztán a jövőt, de a napi életünket is.

 

• Esetünkben a szabályok NB II- s bajnokságban való alkalmazásáról van szó.

 

A FIBA játékvezetőknek szóló oktatófilmjei alapján mondom, hogy a FIBA sem tesz különbséget a korosztályok között lényegesen. A kenguru bajnokság lineáris elvei ez alól természetesen kivételt jelentenek csakúgy, mint a gyermek és serdülő korosztályok védekezési szabályai, melyet a lehető legkomolyabban kell betartatni, de régiós szinten egységes, írásban rögzített elvek alapján.

 

NB II. Ideális esetben e felnőtt bajnokágban szereplők életkora 20- 40 év.

 

• Itt valójában meg kell említeni e bajnokság céljait, melyben olyan csapatoknak is versenyzési lehetősége legyen, melyek közvetlenül dolgoznak a magasabb osztályban való versenyzés eléréséért.

 

• Vannak, amelyekben olyan játékosok játszanak, akik levezetnek, miután éveket töltöttek első osztályban.

 

• Vannak, ahol fiatal játékosokból áll a gárda és a felnőtt mezőny kihívásaival kívánnak szembesülni.

 

• Vannak veterán átlagéletkorú csapatok, akiknek sok esetben sajátos céljaik vannak.

 

 

• A bajnokság rangja, megítélése, jövője nagyban befolyásolható, hogy milyen felkészültségű játékvezetők kapnak sípot a szájukba. A játékvezetők emberi hozzáállása nagyon magas fokon kell, hogy megjelenjen, hiszen olyan játékvezetőknek kell itt szerepelniük, akik koruknál, tapasztalatuknál, eredményeik alapján és elismertségüknek köszönhetően vannak ideiglenesen ezen a szinten. Ez nem szabad, hogy végállomás legyen. Vagy levezet a játékvezető, hogy kapcsolatban maradjon a játékkal, vagy magasabb osztályba törekszik, vagy ingázik a B csoport és az NB II között.

 

- Az ítéleteket itt éri a legtöbb kritika, mert egyszerre többen mondják meg a játékvezetőnek, hogy mit kellett volna tennie. Itt fenyegetik meg legtöbbször, sokszor elégtételt is vesznek rajta. Ezért ez egy nagyon nehéz versenyhelyzetszámukra. Fel kell készülni a kezelésére.

 

- Nagyon fontos már, hogy kapcsolatban legyenek egymással a játékvezetők. Sokszor billennek át a ló egyik oldaláról, amikor azt mondják, hogy nem nekem kellett befújnom.

 

- A legfontosabb, hogy ne tegyen különbséget a játékvezető az NB II kárára csak, mert nem ülnek kétezren a B középben.

 

- Az NB II pénzbe kerül. Nem kapnak a játékosok, hanem adnak azért, hogy a játékvezetők odaadóan szolgálják ki a játékot. Éves versenyzési költségvetés.

 

- A játékvezetőknél is több versenyzői típus van (barátkozó, vegetatív, introvertált, extrovertált). Ez versenyhelyzet, bár van, aki rutinból akarja megoldani. Pedig mindig egy új meccsről van szó, ahol a szereplők közül sokan jóval idősebbek, mint az NB II-es játékvezetők közül sokan. Fel kell készülniük a váratlan helyzetek kezelésére. Nem a technikai hiba látványos kiosztásával léphet túl egy-egy helyzeten. Vannak azonban olyan pontok is, amikor azt ki kell adni.

 

-Probléma, ha a játékvezető csak a dolgát akarja tenni, közben elfelejtkezik arról, hogy a kommunikáció minősége, hangulata, legalább két fél kölcsönös kapcsolatát jelenti.

 

- A kevés hiba: a játékvezető érkezésével, ruházatával, megjelenésével, mérkőzés előtti tevékenységével kezdődik. Számomra a késő játékvezető jobb, ha nem is jön. Ráadásul nincs kézzelfogható következménye egy ilyen késésnek, ha nincs kidolgozott rendszer.

 

- A játékvezetőknek be kell tartatnia a lépésszabályon túl a jegyzőasztal munkáját, az edzői tevékenység jogosságát (amiért 30-40 ezret kell fizetnünk összesen)